Tóth Edit operátorként kezdte meg a munkát a siroki lőszergyárban még 2009-ben, mára műszakvezető az alkatrészgyártásban, mindezt folyamatos tanulással, fejlődéssel, és töretlen akarással érte el.
Hogy kezdődött a Te sikertörténeted?
Edit: Borsod megyéből költöztünk a közeli Feldebrőre, és akkor egy rokon felajánlotta, hogy behozza az önéletrajzom ide, a gyárba. Fel is vettek, és azonnal megszerettem a közeg közvetlenségét, a befogadó közösséget. Az alkatrészgyártásban dolgoztam 8 évet operátorként, leginkább a lövedékgyártásban. Egy napon a csoportvezetőm szólt, hogy én már sokkal többet tudok és csinálok, mint amit egy operátornak kell, így neveltek ki gépbeállítónak. Akkor ez különlegesség számba ment, én voltam az egyetlen női gépbeállító. Mikor a csoportvezetőm technológusi pozícióba lépett előre, én lettem a csoportvezető.
Ez önmagában is nagyon szép fejlődési ív. Hogyan jött a tovább lépés gondolata?
Edit: Amikor egy uniós képzési pályázat keretében jött a lehetőség, hogy ipari gépésznek tanuljak, azonnal kaptam az alkalmon, és egy másik kolléganővel együtt, ketten nők belevágtunk a sok férfi mellett. Valójában élveztem ezt a két éves, igen szoros képzést, amit még a COVID érkezése is megnehezített, de büszke voltam arra, hogy megcsináltam.
Akkor új üzemvezető érkezett, aki hamar megbizonyosodott arról, hogy mindig számíthat rád emberként is, és a szaktudásodra is. De hogyan lettél műszakvezető?
Edit: Hát pont az ő javaslatára jelentkeztem a vállalat belső fejlesztési programjára, ami akkor már szervezett keretek között, transzparens módon zajlott. A STEP programom 3 hónapos volt, sok szakmai, gyakorlati és elméleti ismeret megszerzésével, és még vezetőfejlesztés is volt benne, így váltam műszakvezetővé. Először az akkor új gyártócsarnokba az automata gyártósorra kerültem, majd szervezeti változásokat követően már egy jóval nagyobb csapat vezetője lettem az alkatrészgyártásban. Nem tudom eléggé megköszönni közvetlen vezetőmnek a támogatást és a tanítást, amit tőle kaptam, és kapok folyamatosan.
Van még olyan cél, amit nem értél el, de még vágysz rá?
Edit: Én nagyon büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhatok, és jól érzem magamat ebben a pozícióban, szeretek emberekkel foglalkozni, és minden támogatást megkapok a vezetőimtől és a társterületektől is. Viszont a most induló új beruházással, a Blue Garnet projekt keretében kialakításra kerülő gyártócsarnokban, az új gyártósorokon nagyon szívesen lennék majd műszakvezető.
Gratulálunk Editnek ehhez a töretlen fejlődéshez, a kitartó több évtizedes tanuláshoz, és további sok sikert kívánunk Neki a tervei megvalósításához!
